Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Még gyerekem se volt, én már eldöntöttem, ha lesz, ő is fog szeretni olvasni. Aztán megszületett az első, és elkezdődött a project. Fiam másfél éves korától minden este esti mesét kap, és míg csak egyetlen gyerek volt, addig még délutánra is kiutaltam egy kis könyvlapozgatást, mondókázást, ilyesmit. A mesék, könyvek szeretetét így sikerült is elérni, egész kis koruktól a gyerekek örömmel járnak könyvesboltba, és a leghatékonyabb fenyegetés nálunk, ha valamelyik gyerek rosszalkodik, így szól: "Nem lesz esti mese!" Eredménye is hamar volt a dolognak, kétéves korára a két fiú mondatokban beszélt, és, már amennyire ilyen kicsiknél ilyet lehet mondani, választékosan is.

Aztán jött a következő lépcsőfok: az önálló olvasás. Hát ez már nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy nagy naivan elképzeltem. Mert ugye minden okos és "hozzáértő" azt mondja, ha a gyereknek felolvasnak, ha látja a szüleit olvasni, előbb-utóbb ő is olvasni fog. Ez pontosan így is volt ovis koráig, míg olvasni nem tudott. Addig sokat ült a kedvenc könyvei fölött és "olvasott". Aztán elsős lett, és elkezdte utálni az olvasást. Kellett gyakorolni, sokszor kijavítani a félreolvasásokat, és magától soha, de soha nem ült könyv mellé olvasási céllal.

De én nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja, ha valamit a fejébe vesz. A gyerek szeretni fog olvasni, ha akarja, ha nem. És nem adtam fel. Első lépésben gyakoroltunk. Elég sokat, mert sokat félreolvasott. Felcserélt betúket, szótagokat, volt itt minden. Segítségül hívtuk a Gőgös Gúnárt, az Olvasólétrát, a Tökmagokat Afrikában, amit el tudtam érni. Akkor is utálta és nyafogott. Közben persze minden este áhítattal várta a mesét, ami már nem is mese volt, hanem regények, ment a Rumini, a Gézengúz nagyi, A Négyszögletű Kerek Erdő és társaik. Valahogy úgy nézett ki az egész, hogy amit ő élvezettel hallgatott, az már a tízévesek kategóriája volt, de olvasásnál maradtunk az oviszinten. Ezt kellett valahogy összehozni.

Mint már említettem, nem adom fel könnyen, ha nagyon akarok valamit. Harmadikos korára sikerült is. Sikerült megtalálni a megfelelő könyvet (könyveket). Azóta Nógrádi Gábor a kedvenc szerzőnk, lelkes vásárlóivá váltunk. A Gyerekrablás a Palánk utcában megtörte a jeget. Karácsony óta elolvasott a gyerek 3 regényt, ami, ha azt vesszük, hogy fiú, szép eredmény. (Most veregetem a vállam.)