Nyáron felköltöztettük a fiúkat a padlásra. Már rég szó volt róla, hogy ha nagyok lesznek, ott lesz a szobájuk, de most, hogy Lili elkezdett mászni, muszáj volt meglépni a dolgot. Veszélybe kerültek a Legók, meg a fiúk élete is, ha Lili a padlón talál valami mütyür játékot és megeszi. Mert MINDENT megeszik (a kaján kívül persze, de ez egy más sztori).

Szóval a kezdeti izgalmas dolgok után, hogy milyen színű legyen a fal, milyen új bútort kapjanak, legyen-e poszter vagy  inkább tapéta a falon, jött a feketeleves. A szobát ki is kell takarítani. Az új szoba nem csak kiváltság, hanem felelősség is (jött a nevelés). Meg kell tanulni rendben tartani. A lenti szobájukat is ők tartották rendben, de az olyan pici és olyan túlzsúfolt volt játékokkal, hogy ott már képtelenség volt jóformán létezni is, így ez most egészen más dimenziót jelentett.

Mivel az én gyerekeimnek ha csak annyit mondok, hogy töröljétek le a port, rakodjatok el és mossátok fel a szobátokat, az túlságosan tág fogalom, ezért módszeresen mentem rá a dologra.

Első hétvége: "Gyere ide, megmutatom hogy kell. Gyere, állj mögém és nézd." Kb. ötpercenként ezt ismételgettem. "Nézd! Figyeld, így csinálom." És persze lelkesen soroltam, mit, hogyan, miért csinálok, a gyerek meg unott képpel állt mögöttem, bámészkodott mindenfelé, de azért kibírta azt a kb.15-20 percet, míg kitakarítottam a szobáját.

Második hétvége: "Múlt héten végignézted a takarítást, most te fogod csinálni. Én mondom, te csinálod. Abban a sorrendben, ahogy mondom." Sorba vettem mindent. Ablakpárkány, íróasztal, legóspolc, komód, stb. A felmosásnál is jöttek a pontos instrukciók: "Így csavard ki a rongyot! Innen kezdd!" Kész is lett, kb. 30 perc alatt.

Harmadik hétvége: Ugyanez elölről, most már kevesebb szóbeli segítséggel, itt-ott még emlékeztek is, hogy mi mindent is kell letakarítani.

Negyedik hétvége: A szoba már egész jól ment, már épp kezdtek megbékélni sanyarú sorsukkal, hogy nekik most már mindig ennyi sok dolguk lesz, amikor borzasztó rossz hírt kellett közölnöm velük: elészült a saját fürdőszobájuk, lehet használni, de takarítani is kell. Katasztrófa.

Kezdődött az egész elölről: előtakarítás, takarítás segítséggel, takarítás instrukciókkal. Ez tovább tartott, mert egyik héten az egyik fiú, másik héten a másik a "fürdőszobás". Ráment az egész nyári szünet a takarítóprogramra. Szeptember vége. van és még mindig nem békéltek meg a dologgal. Ha bejelentem nekik, hogy a szobát és a fürdőszobát ki kell takarítani, depibe zuhannak, de minimum az egész napjukat elrontom már csak az említésével is. Még mindig tartunk ellenőrzött takarításokat, főleg a nagyobbik hajlamos ellazsálni a dolgokat, de határozottan haladunk.

Nem baj, az eredmény a lényeg. A takarítás napján a szoba elfogadható állapotba kerül. Persze előfordul, hogy ellógják, tehát ellenőrizni muszáj, méghozzá alaposan. Volt már olyan is, hogy az egészet elölről kezdhették, nem vettem át a szobát, olyan munkát adtak le, de hát ilyen az élet. Csak rájönnek, hogy jobb elsőre mindent rendesen megcsinálni.