Pidaboo

2017.sze.22.
Írta: Pidaboo Szólj hozzá!

Gyerekmunka step by step

Nyáron felköltöztettük a fiúkat a padlásra. Már rég szó volt róla, hogy ha nagyok lesznek, ott lesz a szobájuk, de most, hogy Lili elkezdett mászni, muszáj volt meglépni a dolgot. Veszélybe kerültek a Legók, meg a fiúk élete is, ha Lili a padlón talál valami mütyür játékot és megeszi. Mert MINDENT megeszik (a kaján kívül persze, de ez egy más sztori).

Szóval a kezdeti izgalmas dolgok után, hogy milyen színű legyen a fal, milyen új bútort kapjanak, legyen-e poszter vagy  inkább tapéta a falon, jött a feketeleves. A szobát ki is kell takarítani. Az új szoba nem csak kiváltság, hanem felelősség is (jött a nevelés). Meg kell tanulni rendben tartani. A lenti szobájukat is ők tartották rendben, de az olyan pici és olyan túlzsúfolt volt játékokkal, hogy ott már képtelenség volt jóformán létezni is, így ez most egészen más dimenziót jelentett.

Mivel az én gyerekeimnek ha csak annyit mondok, hogy töröljétek le a port, rakodjatok el és mossátok fel a szobátokat, az túlságosan tág fogalom, ezért módszeresen mentem rá a dologra.

Első hétvége: "Gyere ide, megmutatom hogy kell. Gyere, állj mögém és nézd." Kb. ötpercenként ezt ismételgettem. "Nézd! Figyeld, így csinálom." És persze lelkesen soroltam, mit, hogyan, miért csinálok, a gyerek meg unott képpel állt mögöttem, bámészkodott mindenfelé, de azért kibírta azt a kb.15-20 percet, míg kitakarítottam a szobáját.

takarit.jpg

Második hétvége: "Múlt héten végignézted a takarítást, most te fogod csinálni. Én mondom, te csinálod. Abban a sorrendben, ahogy mondom." Sorba vettem mindent. Ablakpárkány, íróasztal, legóspolc, komód, stb. A felmosásnál is jöttek a pontos instrukciók: "Így csavard ki a rongyot! Innen kezdd!" Kész is lett, kb. 30 perc alatt.

ss3_mop.jpg

Harmadik hétvége: Ugyanez elölről, most már kevesebb szóbeli segítséggel, itt-ott még emlékeztek is, hogy mi mindent is kell letakarítani.

kids-cleaning-2-e1461663792657-650x450.jpeg

Negyedik hétvége: A szoba már egész jól ment, már épp kezdtek megbékélni sanyarú sorsukkal, hogy nekik most már mindig ennyi sok dolguk lesz, amikor borzasztó rossz hírt kellett közölnöm velük: elészült a saját fürdőszobájuk, lehet használni, de takarítani is kell. Katasztrófa.

boy-cleaning.jpg

Kezdődött az egész elölről: előtakarítás, takarítás segítséggel, takarítás instrukciókkal. Ez tovább tartott, mert egyik héten az egyik fiú, másik héten a másik a "fürdőszobás". Ráment az egész nyári szünet a takarítóprogramra. Szeptember vége. van és még mindig nem békéltek meg a dologgal. Ha bejelentem nekik, hogy a szobát és a fürdőszobát ki kell takarítani, depibe zuhannak, de minimum az egész napjukat elrontom már csak az említésével is. Még mindig tartunk ellenőrzött takarításokat, főleg a nagyobbik hajlamos ellazsálni a dolgokat, de határozottan haladunk.

Nem baj, az eredmény a lényeg. A takarítás napján a szoba elfogadható állapotba kerül. Persze előfordul, hogy ellógják, tehát ellenőrizni muszáj, méghozzá alaposan. Volt már olyan is, hogy az egészet elölről kezdhették, nem vettem át a szobát, olyan munkát adtak le, de hát ilyen az élet. Csak rájönnek, hogy jobb elsőre mindent rendesen megcsinálni.

 

 

 

 

Amikor a pénz TÉNYLEG boldogít

A Harvard Business School és az University of British Columbia egyik új tanulmánya szerint a pénz igenis boldogít, HA arra használjuk, hogy időt nyerjünk általa. És ez így nemcsak egy személyt tesz boldoggá, hanem egyben az egész család számára előnyös.

christian-media-time-buying.jpg

A tanulmány szerint az "idő vásárlása" elégedettebbé teszi az embereket, mint ha anyagi jellegű dolgokat vennének.

Más szóval: Ha megfizetjük a ház körüli munkákat, attól boldogabbak leszünk, mint ha bármi mást vennénk magunknak a plázában.

Azok az emberek, akiknek takarítónőjük van, vagy megfizetnek valakit (pl. a szomszéd gyereket), hogy lenyírja a füvet lustának gondolhatják magukat (vagy a környezetük látja őket lustának), mondja a tanulmány vezetője Ashley Williams, a Harvard Business School tanársegédje, de a kutatás eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy több idő megszerzése hasonló boldogságérzetet okoz, mint több pénz birtoklása.

6450403.jpg

A kutatás során több, mint  6000 embert megkérdeztek  az USA-ban, Dániában, Kanadában és Hollandiában, hogy költenek-e arra, hogy szabadidőt vásároljanak maguknak, és ha igen, mennyit havonta.

Azok, akik időspórolásra költöttek, nagyobb elégedettséget mutattak.

Ráadásul, a kutatók azt találták, hogy az alacsonyabb jövedelműek is hasonlóképpen profitálhatnak az időspórolásra költött pénzből.

A kutatás mellett 60 ember  részvételével a következő kísérletet is elvégezték: Költsön 40 dollárt időspórolásra egy hétvégén (pl. valakit fizessen meg, hogy lenyírja a füvet, kitakarítson, stb.) A következő hétvégén költsön 40 dollárt egy anyagi jellegű dologra, ( pl. egy üveg minőségi borra vagy új ruhára). Az időspórolást megvásárolt hétvégén az emberek elégedettebbek (boldogabbak) voltak.

"Habár a szabadidő megvásárlása felszabadít minket (részben) a mindennapok nyomása alól, kevés ember él a lehetőséggel, annak ellenére, hogy megengedhetnék maguknak"  mondja Elitabeth Dunn, az UBS professzora és a kutatás egyik vezetője.

Ez különösen ránk, anyákra igaz. (Nehéz pénzt fizetni valakinek azért, hogy megcsináljon valamit, amit elméletileg mi is meg tudnánk csinálni, főleg ha a nap 30 órából állna.)

Ha ez az út nem járható, van még egy módja a boldogságnak: Ha olyan dolgokra költünk, amik időt vagy pénzt spórolnak nekünk, az hosszú távon szintén hozzájárul az elégedettséghez. Például két kisgyerek, kutya és macska esetén a háztartásban egy jobb porszívó jelentősen lerövidíti a takarításra szánt időt. Egy szuper, gőzölős  felmosórendszer  sokkal drágább, mint egy egyszerű mop, de a takarítás gyorsabb és eredményesebb lesz.

140210_tech_irobotscooba450_jpg_crop_promo-mediumlarge.jpg

Tehát, ha nem bírjuk eldönteni, hogy fizessünk-e meg takarítónőt, vagy vegyünk-e egy új dolgot a háztartásba, akkor csak rajta: Ilyen esetekben a pénz tényleg boldogít, esetleg még pár plusz perc alvást is szerezhetünk általa, ami végül is szintén maga a boldogság.

Játék? Köszi, inkább ne! - Ajándékötletlista (nemcsak) nagyszülőknek

Egyszer csak eljön az az idő, amikor a sok játék mindent elborít.

 

at-least-theyre-playing-together.jpg

Két kisfiú esetén van körülbelül egy köbméter legó, száz kisautó, nagyautó tízen felül, műanyag állatfigurából szintén száz körül, Holt Wheels autópályából legalább öt, legalább egy millió plüssállat, hogy a besorolhatatlan játékok sokaságáról, rajzokról, egyéb gyűjtött dologról  ne beszéljek. Eljött az az idő, amikor rohamot kapok, amint átlépem a gyerekszoba küszöbét. Ennyi cucc mellett lehetetlenség rendet tartani, a takarítás  a gyerekszobában tart a legtovább, külön lelkierő kell, hogy belefogjak. És ha sikerül is, a rend csak addig fenntartható, amíg a gyerekek újra el nem kezdenek játszani. Természetesen nem a rengeteg játék mindegyikével cserélve, váltogatva, hanem mindig ugyanazzal a pár darabbal. A régiektől pedig nem lehet megszabadulni, mert sajnálják őket, nem tudnak tőlük megválni, és ha belegondolunk, hogy mennyi pénzt költöttünk rájuk.... - inkább ne is gondoljunk bele...

 20068145_10211874090519688_1189246647_n.jpg

Viszont a gyerekek még mindig gyerekek, továbbra is van születésnapjuk, névnapjuk, van karácsony, bizonyítványosztás. Ráadásul nemcsak  mi, szülők  akarjuk őket megajándékozni, hanem a nagyszülők (nagynénik, nagybácsik, keresztszülők) is, és ha lehet, akkor úgy, hogy a gyerekekek is örüljönek az ajándékoknak. (Még élénken él emlékeimben, amikor karácsonykor hároméves fiam inget és nadrágot talált az ajándéktáskában. Kivette, rápillantott, félredobta, aztán kereste a táskában az "igazi" ajándékot - ami nem volt ott.)

Ilyen esetekre ajánlom ezt a  (szerintem hasznos) ajádékötlet listát, aminek a szülő is örül, a gyerek is, és ha minden jól megy, az ajándék nem az ágy alatt henteregve fogja végezni.

1. Sportfelszerelés: biciklisisak, sísisak, síszemüveg, úszószemüveg, focicipő, focimez, balettcipő, karatéra kimonó.... Gyerekfüggő, mint minden neki szánt ajándék. Egy biztos, nemigen akad olyan gyerek, aki nem szeret mozogni, így biztosan találunk személyre szabottan tökéleteset. A másik jó dolog, hogy ezeket a dolgokat is ki tujdák nőni, így mindig jól jön az utánpótlás..

2. Hozzájárulás a gyerek nyári táborozásához. Nem kell kommentár. A tábor drága mulatság, a nyári szünet hosszú és barátok nélkül unalmas. Szülő is, gyerek is egyaránt örül egy jó tábornak.

3. Különórák finanszírozása/ hozzájárulás. NAGY segítség a szülőknek, különösen több aktív gyerek esetén.

4. Tanszerek: menő ceruzák, radírok, füzetek, vonalzók - mind-mind fogyó áru.

5. Közös élmény: Ígéret/kupon egy közösen megnézett cirkuszi előadásra, színházra, mozira, Halász Jutka/Alma együttes stb. koncertre,  közös fagyizásra, kirándulásra. Valószínűleg erre az ajándékra fog a legjobban emlékezni. Itt az érték nemcsak a rákötött pénzben van, hanem az együtt eltötött időben is. 

6. Könyvek. Mindig jól jönnek. Kisebb gyereknek felolvasással egybekötve.

7. Ruha - kedvenc mesefiguráival, focistájával, énekesével. Kislányokat biztosan jobban lázba hozza, de a kedvenc focicsapat mezének egy kisfiú is nagyon fog örülni.

 

Mikor lesz már vége? vs El ne múljon örökre!

 

Amikor az esti altatás elhúzódik, amikor fél hétkor indultam fürdetni és este kilenckor még nem jöttem ki a hálóból, amikor arra vágyok, hogy reggel tovább alhassak, hogy hétvégén végre ne kelljen hatkor kelni az át nem aludt éjszakák után, amikor este jó lenne megnézni végre egy filmet, vagy kimenni egy kicsit a városba, vagy többet lenni a nagyokkal. Amikor jönnek a fogacskák és ordít a picur, nem eszik, nem alszik, a lakás indul, a hajam mosatlan, a ruhám leköpködve. Amikor elegem van az egészből és egy dolog érdekel, hogy mikor lesz már ennek vége, mikor lesz már végre jobb, könnyebb, egyszerűbb, akkor emlékeznem kéne arra, hogy minden elmúlik. Túlságosan gyorsan. És nem fogok emlékezni a legszebb dolgokra.

Icipici dolgokról beszélek, apró örömökről. A semmi máshoz nem fogható babaillatról. Amiben keveredik a babamosópor, pospikém, testápoló, pisi, a szoptatott babák édeskés kakaillata. Az én babám illatáról. Akkor is ott van az illat a hálószobában, amikor ő nincs ott. toulousebebenaitapresgreffeovaire-630x0.jpg

A picike kezecskéiről. Ahogy mindent csapkod. Ahogy szoptatás közben matat, ahogy a kicsi nyálas ujjacskájával megsimgatja az arcomat, közben rámnéz azzal a csodáló tekintetével és rám mosolyog azzal a fogatlan szájával. 

shutterstock_30034432.jpg

Amikor már tud menni, a pici lábacskáival ahogy fut és hallom reggel az ágyban, hogy felébredt - tap-tap-tap-tap-tap - tappognak a kis meztelen talpacskák a padlón, mert mindehnová csakis futva lehet közlekedni.

walking.jpg

A szeretgetésről, a dögönyözésről. Amit lehet a nagyobbakkal is, és ők is élvezik, de a pici olyan kompakt, nem lógnak messze a végtagjai, és ha örömében tiszta erőből sivalkodik is, akkor sem szólok, hogy halkabban.

A kacagásáról. A leggyönyörűbb hangról a világon. Amiért szívesen bohóckodok még tovább, csak hogy tovább halljam. És örülök, hogy én lehetek a kacagás forrása.

laughing-baby_jpg_560x0_q80_crop-smart.jpg

Ahogy minden jónak a forrása én lehetek. Amikor még elég a boldogsághoz, hogy felveszem. Csak a kezemben akar lenni. Miért is akarom őt letenni?

_1.jpg

Harmadszorra történik meg mindez a csoda, mégis minden egyes alkalommal úgy csodálkozok rá, mintha először történne meg mindez. Most már kérem, ne múljon el, ne tűnjön el, maradjon meg  örökké. Emlékezzek mindenre pici korából.

 

Miben mérhető a siker?

 

Mindenkinek nagy tervei vannak a gimiben, én sem voltam más. Tanultam angolul, németül, japánul, versenyekre jártam, Amerikában cserediák voltam. Nem apróztam el az álmaimat: nagykövet akartam lenni, de legalábbis az ENSz-ben terveztem dolgozni, amolyan Amal Clooney-ként.

soler5.jpg

Most így, a huszadik érettségi találkozón túl, háromgyerekes családanyaként, úgy tűnik, nagyon leadtam az álmaimból, beletörődtem a mindennapok taposómalmába, a taknyos orrocskákba, pelenkás popókba, házi feladatokba, délutáni mindenféle körökbe. De mi van akkor, ha én, az akkori  szép reményekkel teli, fényes jövő előtt álló fiatal, most ezt nem csalódásként, megalkuvásként fogja fel?

successful-businesswomaned-e1459795221933.jpg

El kellett fogadnom pár dolgot.

  • Én bizony már nem leszek nagykövet, de még egy egyszerű diplomata sem.
  • Sikeres üzletasszony sem válik belőlem valószínűleg.
  • Nem fogok Afrikába utazni és ott iskolát építeni a gyerekeknek.
  • Modell sem lesz belőlem, de még csak modell alakom sem fürdőruhában.
  • Sem újságíró, műfordító vagy színházi rendező.
  • Én elsősorban anya vagyok.

Lehet, hogy a temetésemen majd nem fognak semmiféle nagy dolgokat mondani rólam, a világ majd nem fogja hiányolni, ha már nem leszek, de remélem, cserébe én jelentem egy ideig a gyerekeimnek a világot.

64a7a8f21946b84419291e024eebf6f6.jpg

 

Eltelt egy kis idő, mire ezt így magamban elrendeztem. Elfogadtam, hogy ez így van, ez így van jól. Más dolgok élveznek prioritást az életemben jeleneg.  Most inkább úgy mondanám, hogy én vagyok a családi menedzser, akinek a kezében összefutnak a szálak. Minden út hozzám vezet. Én szervezem a logisztikát - vagy beosztom a nagyszülőket, vagy magam oldom meg. Fodrász, fogorvos, különóra, könyvtár, szülinapi zsúrok? Én tartom őket számon. Főzök. A férjem így hazajár ebédelni, a gyerekeket is minden nap friss, meleg étel várja, amit nem a délutáni rohanásban készítek el. A ház relatíve tiszta. Azt azért nem mondhatnám, hogy mindeközben megtanultam élvezni a házimunkát, mert ez nincs így. A takarítást változatlanul utálom, de most azért néha előfordul, hogy utolérem magam a vasalással. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagymamák nagyon sokat segítenek.)

Mindezért cserébe mindig ott vagyok a gyerkeim életében, amikor szükség van rám, és mindezt a munkámmal való egyeztetés, főnöknek való stresszes magyarázkodás és bűntudat nélkül tehetem. Ha orvoshoz kell menni (ami lássuk be, három tíz éven aluli gyereknél elég gyakran előfordul), én viszem őket. Én hallok először a győztes gólokról és gólpasszokról, a sikerült és nem sikerült dolgozatokról, a vicces barátokról, fájós bibikről, kihúzott fogakról. Szervezem a szülinapi bulijaikat és ottalvásokat. Élvezem a társaságukat, a nyári szünetnek velük együtt tudok örülni. Hétéves fiam meg is jegyezte egyszer: Anyu, OLYAN jó, hogy te mindig itthon vagy!

happy-mother-and-children-playing-outside.jpg

Persze azért nem minden ilyen rózsaszín mindig.  Néha ordibálok a gyerekekkel, néha rámtör a bezártságérzés, néha elborítanak a mosatlan ruhahalmok. A legrosszabb része talán az anyagi függetlenség elvesztése.

De mindent egybevetve, én sikeres embernek tartom magam. Kiegyensúlyozott gyerekeket nevelek. Mindent megadok nekik, amit magam is fontosnak tartok - szeretetet, odafigyelést, törődést, és amiből még így is kevés van: időt. Ha pedig már nem fognak ennyire intenzíven igényelni, újra feltalálom magamat. Ki tudja, lehet hogy majd egyszer mégis meghódítom az ENSz-t.

Címkék: siker, ENSz

Mi a jó a harmadik gyerekben?

Röviden és velősen megválaszolva a kérdést: MINDEN. Hogy is van ez?

fa6da8e2fb5f34ad2aba38c65c27fa6e.jpg

Sok cikket találni, amikben eléggé riasztóan festik le a háromgyerekes létet, ezzel jócskán kirémítve a frissen harmadik terhes anyukákat. Személyes tapasztalatommal akarom mindezt megcáfolni. A harmadik gyerek úgy, ahogy van, ajándék. Felsorolok (egyelőre) tíz  plusz egy érvet.

        • 1. Semmi sem újdonság a babával kapcsolatban. A legtöbb babázással kapcsolatos dolgot már átéltük, semmi sem ijesztő. Ahogy mondani szoktam, kár, hogy rögtön nem lehet a harmadikkal kezdeni a szüléseket. Minden sokkal egyszerűbb lett volna.
        • 2. Senki sem beszél bele. A másik óriási bónusz. Kevés embernek van több gyereke, mindenki elismeri, hogy többet láttál, többet tapasztaltál. Másrészt viszont, harmadszorra senki véleménye sem érdekel igazán. Ha neked úgy a jó, hogy  a babával alszol, nem érzed úgy, hogy magyarázkodnod kell. Ha külön szobában érzed úgy, hogy jó, akkor sincs lelkiismeret-furdalásod. A szoptatással  is úgy vagy, hogy lassan már bárhol és bárki előtt előrántod a cicidet. Nem akar enni a baba? Ez sem zökkent ki. Tudod, hogy legkésőbb ötévesen imádni fogja a hasábburgonyát és ketchupot (és Happy Meal-ért fog könyörögni).
        • 3. A harmadik baba maga a tömény élvezet. A babaillat, a dédelgetés, a dögönyözés, a puha, párnás talpacskák, az a drága fogatlan mosoly. Még a rossz dolgok is. Igen, még a rossz dolgok is egész más ízt kapnak. Hasfájós a baba? Hisz három hónapon belül elmúlik. (És tényleg. Míg az elsőnél a három hónap egy örökkévalóságnak tűnt, addig ez a harmadik babánál egy szempillantás.) Éjszaka felébred és meg kell szoptatni? Csak ránézek és elolvadok a gyönyörűségtől, nem pedig a fáradtságra gondolok. (Két gyerek után a kialvatlanság, fáradtság ugyanis alapállapot.) Sokat van kézen? A harmadikat le sem akarod tenni. Tudod milyen hamar megtanul járni, és már ő fog akar egyedül közlekedni.
        • d6ef452de78ce18ba6079d83e9368980.jpg
        • 4. A babaholmik, játékok teljes kihasználtságot élveznek. Harmadik gyerek után nemigen marad olyan holmi, ami nem, vagy csak alig volt használva. Nem lett hiába elköltve rájuk az a rengeteg pénz.
        • 5. A nagyobbak önállóbbak lesznek. Nem azért, mert úgy akarják, hanem mert nincs választásuk. De ez mindenkinek jó. A gyerek megtudja, mi mindenre képes, az anyuka pedig látja, hogy igenis fel tud az az ovis egyedül is öltözni, az iskolás elő tudja készíteni a másnapi ruháját, el tudja pakolni a tízóraiját, a leckéjét is meg tudja egyedül írni. Sőt, a gyerekszobában rendet is tud rakni, port is tud törölni.

89053b1acc37a8b9eec3899b6bf679572d803f7e361ff06220f1877a40a8.jpg

      • 6. Az ember megtanul szelektálni. Rájön, mi az igazán fontos, a kacatoktól megszabadul. Három gyerek rengeteg helyet foglal. Sok a ruha, a játék, a könyv. Itt már nincs hely a gyűjtögető életmódra. Sőt. Pénzt is csak valóban fontos dolgokra költ, de amire költ, az legyen minőségi és tartós.
      • 7. Ha idáig nem hordoztad a gyerekedet (kendőben, csatos vagy más hordozóban), most fogod. Nem valamiféle ideológiából, hanem szükségből. Az élet nem áll meg, a nagyobbak igénylik anyát, a nagyokkal is kell játszani, megfőzni nekik, ebédet adni nekik, kirándulni menni velük, leckét tanulni. A picinek sokáig elég csak anya jelenléte, elég, ha csak érzi őt, megnyugszik a közelségében. Legegyszerűbb az élet tehát egy hordozóeszközzel.
      • 92a974c4bbf669476b7bb70eb75c2d81.jpg
      • 9. Ha idáig nem, akkor most mindenképp megtapasztaljuk az apartmanos kirándulásokat. Kevés családi szoba van a hotelekben, általában korán lefoglalják őket, az áruk pedig többnyire elég borsos. Ha az ember kirándul, a saját kényelme és józan esze megőrzése érdekében más megoldást keres, így jönnek a képbe az apartmanok. És ezzel egy új világ nyílik ki. Egészen más élmény egy apartman kényelmében lakni a helyiek között, a helyiek üzletébe lefutni reggeliért. Ha csak párszor is engedünk meg magunknak éttermi vacsorát, akkor is teljesen más tapasztalataink lesznek, mintha a hotel svédasztalánál laktunk volna jól.
      • 10. A három gyerek kapcsolata. Végül, a másik dolog, ami teljesen elérzékenyít, az az, ahogy a három gyerek imádja egymást. A nagyok a kicsit, ahogy reggel, ébredés után futnak őt megnézni, iskolából hazajövet első dolguk hozzámenni. És látni azt az őszinte csodálatot, amivel a pici nézi a nagyokat, ahogy tetszik neki a bolondozásuk. És tudni, hogy ha már mi nem leszünk, ők akkor is hárman megmaradnak egymásnak.

couch4-2-x3.jpg

 

  • Bónusz: Mint anya, megtanulod a lehető leghatékonyabban kihasználni az időt.  Míg az első gyereknél egy hajmosásra is komolyan rákészültem, addig a harmadiknál a két nagyobb reggeli- és tízóraikészítése, sarki üzletbe elfutás, ebédfőzés, pici etetése, altatása, szoptatása a standard, mellé pedig fakultatívan mindig belefér ez-az. Adjanak három teljes órát, akár bulit is szervezek, háromfogásos ebédet főzök, közben a mosogépet is ki-bepakolom. Közben persze megpróbálok emberi külsőt is ölteni, nehogy már azt beszéljék, szegény asszonyt hogy leharcolja a három gyerek.
Címkék: baba, három gyerek

Cyberbullying és társai - Van esélyünk ellenük?

school-bullying.jpg

A Film Europe csatornán egy érdekes lengyel film szögezett a tévé elé a héten. Csak egy részét láttam, de az rendesen felkavart. Adva volt egy szimpatikus, érettségi előtt álló srác rendezett családból. Olyasfajtának nézett ki, amilyent elfogadnék magam is nagyfiamnak. Szabad idejében még dzsúdózott is, és ott történt vele egy szexuális jellegű baleset (a közeli kontaktus miatt elélvezett), és emiatt az interneten halálra cikizték és nevetséges csúfnevet akasztottak a nyakába. Természetesen a suliban is kiröhögték, a gyerek magára maradt. Maradt az internet, mint egyedüli kapcsolat a világgal, ahol rátalált egy őt megértő lányra, aki, mint később kiderült, évek óta nem lépett ki a szobájából és csak arra várt, mikor gyűjti össze a bátorságát, hogy öngyilkos legyen. Mondanom sem kell, a sráccal remekül megértették egymást, a srác mindig hozzá menekült, magáévá tette a lány értékrendjét, megpróbált ő is öngyilkosságot elkövetni...

Tovább nem láttam a filmet, ennyi azonban bőven elég volt, hogy engem teljesen kiborítson. Hogy a cyberbullying és más jellegű zaklatás ellen tényleg senkinek sincs semmi esélye? Bármennyire is törődjön az ember a gyerekével, ez megtörténhet?

Sok-sok cikket találni a témával kapcsolatban, és a tanácsok, amiket az ilyen zaklatásokkal kapcsolatban a pszichológusok adnak, általában a következők: legyen otthon nyitott a légkör, érjük el, hogy a gyerek hozzánk forduljon, vegyük észre az intő jeleket, forduljuk az iskolában egy olyan tanárhoz, akiben a gyerek megbízik, stb. Ez mind szép és jó, de szerintem ez vajmi kevés, ha tényleg baj van.

Elsősorban úgy gondolom, hogy egy tizenéves gyerek ritkán fordul a szüleihez olyan gonddal, hogy őt most folyamatosan leégetik. Tanárhoz meg aztan végképp nem. Gimnáziumi angoltanárként sok témát tudunk érinteni diákokkal, és amikor a zaklatásról beszélgettünk, főképp arról, hogy mit lehet ellene tenni, értelmes, okos diákok mondták, hogy SEMMIT. A szerencsétlen elszenvedőnek egy lehetősége van, hogy kibírja (a diákokat idézem), mert sokkal rosszabbul jár, ha szól, mivel csak egy nagyobb zaklatásáradatot borít a nyakába. (Természetetesen most nem a fizikai zaklatásról beszélek.) Szintén tanárként láttam, ahogy egy kislányt kiközösítettek, és nem tudtam ellene tenni semmit. Nem akart vele ülni senki, nem választották őt párnak, ha rossz választ adott a kérdésekre, jobban kinevették, mint a többieket ha rosszul oldotta meg a feladatot. Most őszintén, mit tehet ilyenkor a tanár? Csoportmunka esetén én jelöltem ki a csoportokat, szolid kislányok közé tettem őt, akik őt elviselték (bocsánat a kifejezésért), a kislány szemében pedig láttam a hálát, hogy megúszta a kínos perceket, ami a kirekesztésével szokott járni. De persze mindez csak a jéghegy csúcsa volt. Azt nem követtem figyelemmel, mi folyik a szünetekben, arra pedig esélyem sem volt, hogy tudjam, hogyan folytatódik a dolog iskola után is, az interneten. Majdnem nagyon rossz vége lett a dolognak, a kislány a vonat elé feküdt, de szerencsére időben megtalálták. Következett a pszichiátriai osztály, utána egy hónapot otthon maradt, majd viszzajött az iskolába (érdekes módon nem akart iskolát váltani). Természetesen foglalkozott a dologgal a tanári kar, pszichológus járt az osztályba, osztályfőnöki órákat tartottak ezzel kapcsolatban. De szerintem annyi minden nem változott. A kislányt azért békén hagyták (nagyon nem szólogattak be neki), de továbbra sem lett barátja és nem akart mellette ülni nagyon senki. És ebben az osztályban is ugyanazt mondták a gyerekek, amikor beszélgettem velük a dologról (ők tizennégy évesek voltak), hogy Szandinak (nem ez az igazi neve) egyszerűen ki kellett volna bírni és kész.

images.jpg

Ha ezeket a dolgokat látom mint tanár, szomorú és kétségbeesett leszek, hogy hová fejlődött ez a világ. De ha mint anya nézem ugyanezt, elönt a pánik, belegondolni sem merek abba, mi várhat ránk, hisz három gyerekem közül a legnagyobb is csak tízéves. És mint minden, a zaklatási módok is csak fejlődnek, egyre szofisztikáltabbá válnak. Egy tizenéves gyerekkel lehetetlen lépést tartani a számítógép használatával - ők mindig előttünk fognak járni a programok és appok világában.  Hogy fogom tudni megvédeni a gyerekeimet? Hogy fogok tudni nekik egy kiegyensúlyozott légkörű kamaszkort biztosítani?

 

Kell éjjeliszekrény a gyerekszobába? - Kell!!!

Az éjjeliszekrényekre mindig is úgy tekintettem mint a felnőttek hálószobájának unalmas darabjára, amit mindenki megvesz az ágy mellé. Azért, mert. Mert az úgy szokás. Aztán miután már több mint tíz éve saját hálószobával és éjjeliszekrénnyel rendelkező személy vagyok, megszoktam, sőt beláttam, hogy nem is olyan rossz dolog, ha van hová letenni az ébresztőórát, pohár vizet, ilyesmit.

Ha belegondolok, ugyanez érvényes a gyerekszobára is. Csak a gyerek éjjeliszekrényére esetleg praktikus lehet letenni este a lázmérőt beteg gyerek mellé. Oda kerülhet a bevenni való gyógyszer betegség esetén, a pohár tea. Gondolom én, felnőtt fejjel. Gyerekszemmel is találhatunk azért praktikumot benne. A legújabb Lego minifigura, vagy a kinder tojásban talált csodamütyür  kaphat helyet rajta, amíg le nem váltja őket egy újabb fantasztikus dolog.

Ami a gyerekszobai éjjeliszekrény unalmasságát illeti, hát ez sem törvényszerű. Remek ötleteket találhatunk az interneten, kreatívabbnál kreatívabbakat, még csak nem is nagyobb anyagi befektetést igénylően. Csak a végén nehogy úgy járjon az ember, hogy ilyen jópofa éjjeliszekrényből kéne tulajdonképpen legalább három.

Kezdjük a sort egy sportolóknak valóval. Nemcsak teniszezőknek ajánlom, hisz talán nincs is olyan ember, aki nyáron ne badmintonozna. Sok minden nem fér rá, az igaz, de a legfontosabbnak jut hely.

4d4dbde8a1b597101dca4efa9fbf3a79.jpg

 

A következő éjjeliszekrény szigorúan haladóknak! Habár nyilvánvalóan rögzítve vannak a kötelek, kisebb gyerekek szobájába azért nem tenném. Ők párszor biztosan kipróbálnák az eredeti funkcióját is.

4e9b1184af86b6f118c0e7a34079bb2c.jpg

Kamasz fiúknak valószínűleg bejön a ládából átalakított éjjeliszekrény. Ha az íróasztal nem az ablak előtt van, oda is felszerelhetjük, ott  nagyon vagány polcrendszert tudunk belőle kialakítani.

da34f133343543df9a6c8b12c205b40a.jpg

Nagyon egyszerű és nagyszerű megoldás az irattartó átalakítása. Egyik nagy erénye, hogy bármilyen színűre festhetjük, színesen ugyanolyan jól mutat.

b8ec981d27a803984a4a9cf1e1b9d191_2.jpg

Ugyanez haladó változatban, ahol több a hely:

6bdd709b569ba0b81e909da5c220d0e3_1.jpg

 

Végül pedig egy helyspórolós, egészen minimalista éjjeliszekrény:

fa287fe4d872fa03cd03db82be4005ca_1.jpg

 

képek: Pinterest

Krétafalat mindenhová!

Ha kicsi a gyerek, ha nagy, egy krétafalnak mindig van létjogosultsága a gyerekszobában. Mit gyerekszobában? Jól megfér az a konyhában, az előszobában, sőt, akad, aki egyenesen a nappaliba vagy a hálóba is beviszi.

De haladjunk csak szépen sorjában. Mindenki tudja, hogy a gyerekek imádnak rajzolni, firkálni. Ha nagy, függőleges felületen tehetik, még jobban élvezik. Sok kisgyerekes szülőnek van emléke összefirkált falakról, sarkokról, bútorokról, ami az idő távlatából mosolyogtató, átélve azonban egyáltalán nem volt vicces helyzet. Ha a gyerekszobába teszünk egy krétával írható felületet, talán megússszuk a többi összefirkált falat, csak addig kell nagyon odafigyelni, míg a gyereknek megtanítjuk, hogy csak a fekete falra írhat. (Meg aztán nagyon résen kell lennünk a gyanús csöndeknél. De azt amúgy is mindig.) Viszont aki nagyon tisztaságmániás, annak nem ajánlom a lakáson belüli krétázást, ugyanis főleg a kezdeti lelkes művészkedések elég sok krétaporral járnak, a pici krétás praclik pedig, ha nincsenek azonnal megmosva, mindenféle színes, látható nyomokat hagynak az ajtókon, bútorokon, falakon. Nem beszélve az allergiára hajlamos gyerekekről, náluk meg aztán duplán gondoljuk át, megéri-e  nekünk a motorikája és művészi hajlama fejlesztése ilyen áron. Pedig, ha megnézzük a képeket, nehéz nem elcsábulni.

b13a3135ca45d51bf7f27f0f92ec6489.jpg

ebb0be8cfc49a84d6541191d76175a55.jpg

51ef78b124219bd6eb98429c43f8113b.jpg

1da3955c89a367a5ddda3909aa645834.jpg

Ha ezeken túltettük magunkat, akkor esetleg elodázhatjuk későbbre is a krétafal-projectünket. Iskolás gyerekek már a falat nem fogják összefirkálni, a rajzok mennyisége sem lesz annyi, mint a kicsiknél, esetleg náluk jól jöhet a krétafal az íróasztal közelében, hogy mindenféle emlékeztető feljegyzéseket tegyenek maguknak, vagy ha megunták, akkor kreatívan kiéljék magukat. Valahogy így:

362b4a72eb4ddff328fa365ee873f300.jpg

a3aab96749abd617345ee7b2c5b06c1c.jpg

 

d0cf6b10ac4b4083256b9adc0496c11e.jpg

Ha az előszobában akarjuk kihasználni a krétafalat, akkor nagyobb térre van szükség, de ha rendelkezésünkre áll, világos színnel kombinálva mindenképpen jól fog kinézni.

kretas_kep.jpg

A gyerekszobán kívül a konyha az a hely, ahol a krétafal megállja a helyét és nemcsak dekorációként szerepel, hanem komoly funkciója lehet. Vezethetjük rajta a család heti programját - különórákat, találkozókat, orvosi időpontokat, a bevásárlólistát, a házimunkák felosztását (különösen veszekedő testvéreknél), vagy csak simán üzenetet hagyhatunk egymásnak. A konyhát amúgy is gyakran takarítjuk, így a krétapor annyira nem fog zavarni.

0808dfb4775ad5c3d28ba438d59846a8.jpg

51b4db71886419671bdea628b457ac37.jpg

2659a3fb905210434b481dc7e59c0cb7.jpg

739a8e541e48578f3416bff5c57441a6.jpg

Személy szerint én a nappaliba vagy a hálóba a krétafalat nem vinném, de a haladóbb szelleműek merítsenek inspirációt az alábbi képekből. Azért nem rossz...

bfa988dfae11509c588c4b792f8b4428.jpg

90b1e7aeea975932a8cb6c09c2234ed8.jpg

6e03ef41931ea7674030da1b2d0211b1.jpg

Végül pedig, praktikusan, hogy is juttathatjuk magunkat egy ilyen krétafalhoz? Idáig, ahogy utánanéztem, két megoldással találkoztam. Az egyik a festék, a másik a fólia vagy tapéta, amit felragasztva elég gyorsan meg is kapjuk, amit szeretnénk.

83d6a6c45939aa8d9a0daaca0b7015b3.jpg

23b768b269366ff446ff9eb5c01995f5.jpg

 

 

 

 

 

Szobák kisfiúknak

Kisfiúknak is lehet álomszép gyerekszobát varázsolni, nemcsak kislányoknak jár a birodalom.

A babaszobában a fiúknál is megjelenik a baldachin (habár az apukák gondolom erősen tiltakoznak majd).

c49bd294c0f100e7dacbd319bdc1dcd9.jpg

Mondjuk azt én is nehezen tudom elképzelni, hogy egy fiú csak úgy szó nélkül belemenjen egy ilyen variációba, főleg, hogy ez a "baba" már nagy ágyban alszik. Valószínűleg a baldachint lányosnak fogja tartani és nem járunk sikerrel.

Ha viszont a baldachint indiánsátorral helyettesítjük, biztosak lehetünk benne, hogy mindenki - gyerek, apuka, nagyszülők és mi egyformán lelkesedni fogunk. Ami a színeket illeti, maradhatunk a halvány, nyugtatóaknál, de a merészebbek próbálkozhatnak karakteresebbekkel is.

5b29612e3a7661d0ff8a11c41a286188.jpg

 

67c9bd8c49e3d8c7275c1e33a5dd0575.jpg

20a4a13a8b416239aee92ebf9764f09f.jpg

Úgy, mint a kislányszobáknál, itt is érvényes, hogy a fiúszoba is legkésőbb a gyerek két éves koráig marad eredeti elképzeléseink szerint. A kétévesek ugyanis Villám McQueen-be, a háromévesek Spidermanbe, az ötévesek és nagyobbak Batmanba, Ironmanbe vagy a többi szuperhősbe szerelmesek, őket akarják viszontlátni a szobájuk falán és/vagy a textileken. Lehet próbálkozni eredeti megoldásokkal, elképzelhető, hogy meggyőzzük a gyerkőcöt.  Ilyesmikkel például:

8a0875364a19b70a0d9ba5dabfdc31ca.jpg

f44cca924e0fd5cb6cb39bb3ccbbb573.jpg

f436b841c7f7b45de3b1b0e5c7966f5f_1.jpg

http://pidaboo.blog.hu/2017/03/02/gyonyoru_kislanyszobak