Pidaboo

2017.feb.19.
Írta: Pidaboo Szólj hozzá!

Terhestornából is csak a legjobbat!

safe-pregnancy-exercises.jpg

Nagyon helyes módon, egyre több leendő anyuka tartja fontosnak a szülésre való felkészülést. Ha megkérdezzük a nagymamánkat, ő csak mosolyogva fogja a fejét csóválni, ő még felkészítés nélkül is tudott terhes lenni, és meg is tudta szülni a gyerekeit. De ezek a mai fiatalok! Terhestornára, kismamajógára, terhesúszásra járnak, és még ki bírja követni, mi mindenféle felkészítésre.

cviceni-pro-tehotne.jpg

Jó dolog is ez, mindenki kiválaszthatja azt, ami hozzá a legközelebb áll, ahol a legkomfortosabban érzi magát. Meg aztán ami anyagilag belefér, mert ott is van mindenféle, különben is, annyi mindenre kell a pénzt költeni terhesen. Vanak a vitaminok, a terhesruhák, az ember készülődik a babára, sok-sok mindent kell beszerezni. Aztán a leendő babának pedig majd mindenből a legjobbat akarja az ember adni. És ez így marad később is. Inkább saját magától vonja meg az új cipőt, felsőt, kabátot, mert a gyerek kinőtte az övét, és különben is, most épp akciós és cuki és olyan édes lesz benne...Szóval megadunk mindent. Mindenből a lehető legjobbat. Cipőből szupináltat, ruhából divatosat, csakis organikus gyapotból készültet, kajából természetesen bio minőséget.

De miért csak a szüléssel kezdődik ez a megszállottság? A szülés előtt, a terhességnél még miért nem ennyire körültekintő az anyuka? Miért a szimpátia a fő faktor a felkészítés kiválasztásában?

A terhestornánál a legfontosabb faktor a hozzáértés, a szakmai háttér. Okleveles terhestorna-oktatói tanfolyamot csak okleveles szülésznő végezhet el, és ez így egyben máris garancia a minőségre. Egy szülésznő tudni fogja, milyen gyakorlatot hányadik héttől megengedett/ajánlott végezni, mit tilos, de valószínűleg több mindenben tanácsot is tud adni. El tudja mondani, mi várja majd az ember lányát a szülőszobán, mire számítson a szülés után. Saját tapasztalatból tudom, ha felkészülten megy az ember szülni, tudja, mi vár rá, sokkal könnyebben fogja venni az akadályokat.

Ezek a mindenféle kismamajógák, úszások, szeánszok, anyák leszünk klubok ezt a szakmai hátteret nem adják meg. Tisztelet a kivételnek, de sok olyan kismamacsoport van, ahol valaki fellelkesül a saját terhességén, kicsit utánaolvas a dolgoknak és beindít egy hasonló kezdeményezést. Az lehet, hogy a többi terhesnél informáltabb, de azért ez még messze van az igazi szakmai ismeretektől, nem beszélve arról, hogy egy terhességnél olyan nagy a komplikáció esélye. Melyik tudatos anyuka mer bevállalni egy nem hozzáértő által vezetett tornaórát, legyen az bármilyen kíméletes?

Már a terhességnél törekedjünk a minőségre, és ne elégedjünk meg annyival, hogy járunk tornázni! Nézzünk alaposan utána, ki vezeti a tornát! Elvégre itt, ha rosszul sülnek el a dolgok, nem intézhetjük el egy vállvonogatással. Itt életről van szó. Már itt adjuk meg a gyerekünknek a legjobbat!

Kötelező olvasmányok és az élvezeti faktor

A múltkor elmeséltem, hogy számomra fontos, hogy olvasson a gyerekem, sőt, élvezze is. Így vannak ezzel a magyartanárok is, ők is ugyanezt akarják, habár számukra az élvezeti faktor annyira nem számít.

boy-not-reading.jpg

Igen, a kötelező olvasmányok következnek. A fiam még csak harmadikos, de már adtak nekünk egyet, amit egész komolyan kell feldolgozni. Azért a többes szám, mert egy ilyen komoly munkára szerintem egy alsó tagozatos kisgyerek segítség nélkül még nem képes (legalábbis az enyém biztos nem). Minimálisan a könyv olvasását be kellett ütemezni, hogy a deadline-ig győzze, és az egyes fejezetek után közösen átnéztünk minden fejezethez tartozó feladatlapot, nehogy kimaradjon valami, vagy az esetleges hibákat kijavítsuk. Röviden, megint a szülő is kapott leckét.

Az első kifogásom a kötelező jelleggel van. Ami muszáj, azt senki se fogja örömmel csinálni. Hiába ad a tanító néni tök jóindulatúan szuper könyvet, amit egyéként, mielőtt kötelező lett volna, már többször felolvastunk. Feladatlappal és deadline-nal erre a könyvre is haragudtunk. Pedig szegény könyv nem tehet semmiről.

Én ezt nem igazán értem. Mit akarunk elérni ebben az iskolarendszerben? Azt, hogy a gyerekek olvassanak, ráadásul önként és szívesen, vagy meg akarunk velük ismertetni bizonyos műveket? Mert ez két teljesen különböző dolog. Irodalomórán nyugodtan tanítsák meg velük részletesen a Pál utcai fiúkat, az Egri csillagokat és társaikat. Szerintem is fontos, hogy ismerjék ezeket a műveket. De azért nem történik tragédia, ha nem olvassák el az első betűtől az utolsóig. Ha elolvasnak belőlük elég JÓL MEGVÁLASZTOTT részletet, az akár a könyv olvasását is kiválthatja, mégis elmondhatják, hogy ismerik a művet. Elképzelhető, hogy az irodalomtanításban is elmondható, nemcsak a divatban, hogy a kevesebb néha több. A rengeteg felsorolt, felületesen megtanított író a gyerekek 90 százalékának felesleges. Bemagolják az órára és utána elfelejtik.  Akiket meg majd érdekel, azok úgyis utánanéznek, ha még marad rá erejük ebben az iskolarendszerben.

photoxpress_5998717.jpg

Ha meg azt szeretnénk elérni, hogy élvezzék az olvasást, akkor miért nem választhatják ki maguk, hogy mit olvassanak? Működhetne így is. Barátnőm fia csak azt a feladatot kapja, hogy olvasson valamit, aztán azt hozza el és mutassa be. Ha egy osztályban az összes gyerek elolvas valamit és elmesélik egymásnak, akkor valószínű, hogy másoknak is megtetszik a bemutatott történet. És erre a magyaróra elég jó platform, ugyanis nem hiszem, hogy az olvasó gyerekek egyébként a nagyszünetben könyves élményeikkel dicsekednek (mivel már úgyis utálnak olvasni, mert a kötelezőket rágják.)

Nem azt mondom ezzel, hogy ne olvassanak Pál utcai fiúkat. Olvassák el azt is, de akkor ne csak úgy vágják hozzájuk feladatként, hanem dolgozzanak vele közösen. Annak idején, amikor én voltam ötödikes, nekünk minden péntekre el kellett olvasni egy fejezetet belőle, és a pénteki magyaróra részeként közösen megbeszéltük. Így szinte mindenki elolvasta, mert a tempó győzhető volt és ciki volt, ha valaki nem tudott hozzászólni. Lehetne így is.

A gyerek szeretni fog olvasni, ha akarja, ha nem

 

Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Még gyerekem se volt, én már eldöntöttem, ha lesz, ő is fog szeretni olvasni. Aztán megszületett az első, és elkezdődött a project. Fiam másfél éves korától minden este esti mesét kap, és míg csak egyetlen gyerek volt, addig még délutánra is kiutaltam egy kis könyvlapozgatást, mondókázást, ilyesmit. A mesék, könyvek szeretetét így sikerült is elérni, egész kis koruktól a gyerekek örömmel járnak könyvesboltba, és a leghatékonyabb fenyegetés nálunk, ha valamelyik gyerek rosszalkodik, így szól: "Nem lesz esti mese!" Eredménye is hamar volt a dolognak, kétéves korára a két fiú mondatokban beszélt, és, már amennyire ilyen kicsiknél ilyet lehet mondani, választékosan is.3e80186712eeb73c160ccff9b8ad1817.jpg

Aztán jött a következő lépcsőfok: az önálló olvasás. Hát ez már nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy nagy naivan elképzeltem. Mert ugye minden okos és "hozzáértő" azt mondja, ha a gyereknek felolvasnak, ha látja a szüleit olvasni, előbb-utóbb ő is olvasni fog. Ez pontosan így is volt ovis koráig, míg olvasni nem tudott. Addig sokat ült a kedvenc könyvei fölött és "olvasott". Aztán elsős lett, és elkezdte utálni az olvasást. Kellett gyakorolni, sokszor kijavítani a félreolvasásokat, és magától soha, de soha nem ült könyv mellé olvasási céllal.

De én nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja, ha valamit a fejébe vesz. A gyerek szeretni fog olvasni, ha akarja, ha nem. És nem adtam fel. Első lépésben gyakoroltunk. Elég sokat, mert sokat félreolvasott. Felcserélt betúket, szótagokat, volt itt minden. Segítségül hívtuk a Gőgös Gúnárt, az Olvasólétrát, a Tökmagokat Afrikában, amit el tudtam érni. Akkor is utálta és nyafogott. Közben persze minden este áhítattal várta a mesét, ami már nem is mese volt, hanem regények, ment a Rumini, a Gézengúz nagyi, A Négyszögletű Kerek Erdő és társaik. Valahogy úgy nézett ki az egész, hogy amit ő élvezettel hallgatott, az már a tízévesek kategóriája volt, de olvasásnál maradtunk az oviszinten. Ezt kellett valahogy összehozni.

Mint már említettem, nem adom fel könnyen, ha nagyon akarok valamit. Harmadikos korára sikerült is. Sikerült megtalálni a megfelelő könyvet (könyveket). Azóta Nógrádi Gábor a kedvenc szerzőnk, lelkes vásárlóivá váltunk. A Gyerekrablás a Palánk utcában megtörte a jeget. Karácsony óta elolvasott a gyerek 3 regényt, ami, ha azt vesszük, hogy fiú, szép eredmény. (Most veregetem a vállam.) dd403df425100c9a8abf0dc295c6c01a.jpg