Pidaboo

2017.máj.12.
Írta: Pidaboo Szólj hozzá!

Mi a jó a harmadik gyerekben?

Röviden és velősen megválaszolva a kérdést: MINDEN. Hogy is van ez?

fa6da8e2fb5f34ad2aba38c65c27fa6e.jpg

Sok cikket találni, amikben eléggé riasztóan festik le a háromgyerekes létet, ezzel jócskán kirémítve a frissen harmadik terhes anyukákat. Személyes tapasztalatommal akarom mindezt megcáfolni. A harmadik gyerek úgy, ahogy van, ajándék. Felsorolok (egyelőre) tíz  plusz egy érvet.

        • 1. Semmi sem újdonság a babával kapcsolatban. A legtöbb babázással kapcsolatos dolgot már átéltük, semmi sem ijesztő. Ahogy mondani szoktam, kár, hogy rögtön nem lehet a harmadikkal kezdeni a szüléseket. Minden sokkal egyszerűbb lett volna.
        • 2. Senki sem beszél bele. A másik óriási bónusz. Kevés embernek van több gyereke, mindenki elismeri, hogy többet láttál, többet tapasztaltál. Másrészt viszont, harmadszorra senki véleménye sem érdekel igazán. Ha neked úgy a jó, hogy  a babával alszol, nem érzed úgy, hogy magyarázkodnod kell. Ha külön szobában érzed úgy, hogy jó, akkor sincs lelkiismeret-furdalásod. A szoptatással  is úgy vagy, hogy lassan már bárhol és bárki előtt előrántod a cicidet. Nem akar enni a baba? Ez sem zökkent ki. Tudod, hogy legkésőbb ötévesen imádni fogja a hasábburgonyát és ketchupot (és Happy Meal-ért fog könyörögni).
        • 3. A harmadik baba maga a tömény élvezet. A babaillat, a dédelgetés, a dögönyözés, a puha, párnás talpacskák, az a drága fogatlan mosoly. Még a rossz dolgok is. Igen, még a rossz dolgok is egész más ízt kapnak. Hasfájós a baba? Hisz három hónapon belül elmúlik. (És tényleg. Míg az elsőnél a három hónap egy örökkévalóságnak tűnt, addig ez a harmadik babánál egy szempillantás.) Éjszaka felébred és meg kell szoptatni? Csak ránézek és elolvadok a gyönyörűségtől, nem pedig a fáradtságra gondolok. (Két gyerek után a kialvatlanság, fáradtság ugyanis alapállapot.) Sokat van kézen? A harmadikat le sem akarod tenni. Tudod milyen hamar megtanul járni, és már ő fog akar egyedül közlekedni.
        • d6ef452de78ce18ba6079d83e9368980.jpg
        • 4. A babaholmik, játékok teljes kihasználtságot élveznek. Harmadik gyerek után nemigen marad olyan holmi, ami nem, vagy csak alig volt használva. Nem lett hiába elköltve rájuk az a rengeteg pénz.
        • 5. A nagyobbak önállóbbak lesznek. Nem azért, mert úgy akarják, hanem mert nincs választásuk. De ez mindenkinek jó. A gyerek megtudja, mi mindenre képes, az anyuka pedig látja, hogy igenis fel tud az az ovis egyedül is öltözni, az iskolás elő tudja készíteni a másnapi ruháját, el tudja pakolni a tízóraiját, a leckéjét is meg tudja egyedül írni. Sőt, a gyerekszobában rendet is tud rakni, port is tud törölni.

89053b1acc37a8b9eec3899b6bf679572d803f7e361ff06220f1877a40a8.jpg

      • 6. Az ember megtanul szelektálni. Rájön, mi az igazán fontos, a kacatoktól megszabadul. Három gyerek rengeteg helyet foglal. Sok a ruha, a játék, a könyv. Itt már nincs hely a gyűjtögető életmódra. Sőt. Pénzt is csak valóban fontos dolgokra költ, de amire költ, az legyen minőségi és tartós.
      • 7. Ha idáig nem hordoztad a gyerekedet (kendőben, csatos vagy más hordozóban), most fogod. Nem valamiféle ideológiából, hanem szükségből. Az élet nem áll meg, a nagyobbak igénylik anyát, a nagyokkal is kell játszani, megfőzni nekik, ebédet adni nekik, kirándulni menni velük, leckét tanulni. A picinek sokáig elég csak anya jelenléte, elég, ha csak érzi őt, megnyugszik a közelségében. Legegyszerűbb az élet tehát egy hordozóeszközzel.
      • 92a974c4bbf669476b7bb70eb75c2d81.jpg
      • 9. Ha idáig nem, akkor most mindenképp megtapasztaljuk az apartmanos kirándulásokat. Kevés családi szoba van a hotelekben, általában korán lefoglalják őket, az áruk pedig többnyire elég borsos. Ha az ember kirándul, a saját kényelme és józan esze megőrzése érdekében más megoldást keres, így jönnek a képbe az apartmanok. És ezzel egy új világ nyílik ki. Egészen más élmény egy apartman kényelmében lakni a helyiek között, a helyiek üzletébe lefutni reggeliért. Ha csak párszor is engedünk meg magunknak éttermi vacsorát, akkor is teljesen más tapasztalataink lesznek, mintha a hotel svédasztalánál laktunk volna jól.
      • 10. A három gyerek kapcsolata. Végül, a másik dolog, ami teljesen elérzékenyít, az az, ahogy a három gyerek imádja egymást. A nagyok a kicsit, ahogy reggel, ébredés után futnak őt megnézni, iskolából hazajövet első dolguk hozzámenni. És látni azt az őszinte csodálatot, amivel a pici nézi a nagyokat, ahogy tetszik neki a bolondozásuk. És tudni, hogy ha már mi nem leszünk, ők akkor is hárman megmaradnak egymásnak.

couch4-2-x3.jpg

 

  • Bónusz: Mint anya, megtanulod a lehető leghatékonyabban kihasználni az időt.  Míg az első gyereknél egy hajmosásra is komolyan rákészültem, addig a harmadiknál a két nagyobb reggeli- és tízóraikészítése, sarki üzletbe elfutás, ebédfőzés, pici etetése, altatása, szoptatása a standard, mellé pedig fakultatívan mindig belefér ez-az. Adjanak három teljes órát, akár bulit is szervezek, háromfogásos ebédet főzök, közben a mosogépet is ki-bepakolom. Közben persze megpróbálok emberi külsőt is ölteni, nehogy már azt beszéljék, szegény asszonyt hogy leharcolja a három gyerek.
Címkék: baba, három gyerek

Cyberbullying és társai - Van esélyünk ellenük?

school-bullying.jpg

A Film Europe csatornán egy érdekes lengyel film szögezett a tévé elé a héten. Csak egy részét láttam, de az rendesen felkavart. Adva volt egy szimpatikus, érettségi előtt álló srác rendezett családból. Olyasfajtának nézett ki, amilyent elfogadnék magam is nagyfiamnak. Szabad idejében még dzsúdózott is, és ott történt vele egy szexuális jellegű baleset (a közeli kontaktus miatt elélvezett), és emiatt az interneten halálra cikizték és nevetséges csúfnevet akasztottak a nyakába. Természetesen a suliban is kiröhögték, a gyerek magára maradt. Maradt az internet, mint egyedüli kapcsolat a világgal, ahol rátalált egy őt megértő lányra, aki, mint később kiderült, évek óta nem lépett ki a szobájából és csak arra várt, mikor gyűjti össze a bátorságát, hogy öngyilkos legyen. Mondanom sem kell, a sráccal remekül megértették egymást, a srác mindig hozzá menekült, magáévá tette a lány értékrendjét, megpróbált ő is öngyilkosságot elkövetni...

Tovább nem láttam a filmet, ennyi azonban bőven elég volt, hogy engem teljesen kiborítson. Hogy a cyberbullying és más jellegű zaklatás ellen tényleg senkinek sincs semmi esélye? Bármennyire is törődjön az ember a gyerekével, ez megtörténhet?

Sok-sok cikket találni a témával kapcsolatban, és a tanácsok, amiket az ilyen zaklatásokkal kapcsolatban a pszichológusok adnak, általában a következők: legyen otthon nyitott a légkör, érjük el, hogy a gyerek hozzánk forduljon, vegyük észre az intő jeleket, forduljuk az iskolában egy olyan tanárhoz, akiben a gyerek megbízik, stb. Ez mind szép és jó, de szerintem ez vajmi kevés, ha tényleg baj van.

Elsősorban úgy gondolom, hogy egy tizenéves gyerek ritkán fordul a szüleihez olyan gonddal, hogy őt most folyamatosan leégetik. Tanárhoz meg aztan végképp nem. Gimnáziumi angoltanárként sok témát tudunk érinteni diákokkal, és amikor a zaklatásról beszélgettünk, főképp arról, hogy mit lehet ellene tenni, értelmes, okos diákok mondták, hogy SEMMIT. A szerencsétlen elszenvedőnek egy lehetősége van, hogy kibírja (a diákokat idézem), mert sokkal rosszabbul jár, ha szól, mivel csak egy nagyobb zaklatásáradatot borít a nyakába. (Természetetesen most nem a fizikai zaklatásról beszélek.) Szintén tanárként láttam, ahogy egy kislányt kiközösítettek, és nem tudtam ellene tenni semmit. Nem akart vele ülni senki, nem választották őt párnak, ha rossz választ adott a kérdésekre, jobban kinevették, mint a többieket ha rosszul oldotta meg a feladatot. Most őszintén, mit tehet ilyenkor a tanár? Csoportmunka esetén én jelöltem ki a csoportokat, szolid kislányok közé tettem őt, akik őt elviselték (bocsánat a kifejezésért), a kislány szemében pedig láttam a hálát, hogy megúszta a kínos perceket, ami a kirekesztésével szokott járni. De persze mindez csak a jéghegy csúcsa volt. Azt nem követtem figyelemmel, mi folyik a szünetekben, arra pedig esélyem sem volt, hogy tudjam, hogyan folytatódik a dolog iskola után is, az interneten. Majdnem nagyon rossz vége lett a dolognak, a kislány a vonat elé feküdt, de szerencsére időben megtalálták. Következett a pszichiátriai osztály, utána egy hónapot otthon maradt, majd viszzajött az iskolába (érdekes módon nem akart iskolát váltani). Természetesen foglalkozott a dologgal a tanári kar, pszichológus járt az osztályba, osztályfőnöki órákat tartottak ezzel kapcsolatban. De szerintem annyi minden nem változott. A kislányt azért békén hagyták (nagyon nem szólogattak be neki), de továbbra sem lett barátja és nem akart mellette ülni nagyon senki. És ebben az osztályban is ugyanazt mondták a gyerekek, amikor beszélgettem velük a dologról (ők tizennégy évesek voltak), hogy Szandinak (nem ez az igazi neve) egyszerűen ki kellett volna bírni és kész.

images.jpg

Ha ezeket a dolgokat látom mint tanár, szomorú és kétségbeesett leszek, hogy hová fejlődött ez a világ. De ha mint anya nézem ugyanezt, elönt a pánik, belegondolni sem merek abba, mi várhat ránk, hisz három gyerekem közül a legnagyobb is csak tízéves. És mint minden, a zaklatási módok is csak fejlődnek, egyre szofisztikáltabbá válnak. Egy tizenéves gyerekkel lehetetlen lépést tartani a számítógép használatával - ők mindig előttünk fognak járni a programok és appok világában.  Hogy fogom tudni megvédeni a gyerekeimet? Hogy fogok tudni nekik egy kiegyensúlyozott légkörű kamaszkort biztosítani?

 

Kell éjjeliszekrény a gyerekszobába? - Kell!!!

Az éjjeliszekrényekre mindig is úgy tekintettem mint a felnőttek hálószobájának unalmas darabjára, amit mindenki megvesz az ágy mellé. Azért, mert. Mert az úgy szokás. Aztán miután már több mint tíz éve saját hálószobával és éjjeliszekrénnyel rendelkező személy vagyok, megszoktam, sőt beláttam, hogy nem is olyan rossz dolog, ha van hová letenni az ébresztőórát, pohár vizet, ilyesmit.

Ha belegondolok, ugyanez érvényes a gyerekszobára is. Csak a gyerek éjjeliszekrényére esetleg praktikus lehet letenni este a lázmérőt beteg gyerek mellé. Oda kerülhet a bevenni való gyógyszer betegség esetén, a pohár tea. Gondolom én, felnőtt fejjel. Gyerekszemmel is találhatunk azért praktikumot benne. A legújabb Lego minifigura, vagy a kinder tojásban talált csodamütyür  kaphat helyet rajta, amíg le nem váltja őket egy újabb fantasztikus dolog.

Ami a gyerekszobai éjjeliszekrény unalmasságát illeti, hát ez sem törvényszerű. Remek ötleteket találhatunk az interneten, kreatívabbnál kreatívabbakat, még csak nem is nagyobb anyagi befektetést igénylően. Csak a végén nehogy úgy járjon az ember, hogy ilyen jópofa éjjeliszekrényből kéne tulajdonképpen legalább három.

Kezdjük a sort egy sportolóknak valóval. Nemcsak teniszezőknek ajánlom, hisz talán nincs is olyan ember, aki nyáron ne badmintonozna. Sok minden nem fér rá, az igaz, de a legfontosabbnak jut hely.

4d4dbde8a1b597101dca4efa9fbf3a79.jpg

 

A következő éjjeliszekrény szigorúan haladóknak! Habár nyilvánvalóan rögzítve vannak a kötelek, kisebb gyerekek szobájába azért nem tenném. Ők párszor biztosan kipróbálnák az eredeti funkcióját is.

4e9b1184af86b6f118c0e7a34079bb2c.jpg

Kamasz fiúknak valószínűleg bejön a ládából átalakított éjjeliszekrény. Ha az íróasztal nem az ablak előtt van, oda is felszerelhetjük, ott  nagyon vagány polcrendszert tudunk belőle kialakítani.

da34f133343543df9a6c8b12c205b40a.jpg

Nagyon egyszerű és nagyszerű megoldás az irattartó átalakítása. Egyik nagy erénye, hogy bármilyen színűre festhetjük, színesen ugyanolyan jól mutat.

b8ec981d27a803984a4a9cf1e1b9d191_2.jpg

Ugyanez haladó változatban, ahol több a hely:

6bdd709b569ba0b81e909da5c220d0e3_1.jpg

 

Végül pedig egy helyspórolós, egészen minimalista éjjeliszekrény:

fa287fe4d872fa03cd03db82be4005ca_1.jpg

 

képek: Pinterest

Krétafalat mindenhová!

Ha kicsi a gyerek, ha nagy, egy krétafalnak mindig van létjogosultsága a gyerekszobában. Mit gyerekszobában? Jól megfér az a konyhában, az előszobában, sőt, akad, aki egyenesen a nappaliba vagy a hálóba is beviszi.

De haladjunk csak szépen sorjában. Mindenki tudja, hogy a gyerekek imádnak rajzolni, firkálni. Ha nagy, vízszintes felületen tehetik, még jobban élvezik. Sok kisgyerekes szülőnek van emléke összefirkált falakról, sarkokról, bútorokról, ami az idő távlatából mosolyogtató, átélve azonban egyáltalán nem volt vicces helyzet. Ha a gyerekszobába teszünk egy krétával írható felületet, talán megússszuk a többi összefirkált falat, csak addig kell nagyon odafigyelni, míg a gyereknek megtanítjuk, hogy csak a fekete falra írhat. (Meg aztán nagyon résen kell lennünk a gyanús csöndeknél. De azt amúgy is mindig.) Viszont aki nagyon tisztaságmániás, annak nem ajánlom a lakáson belüli krétázást, ugyanis főleg a kezdeti lelkes művészkedések elég sok krétaporral járnak, a pici krétás praclik pedig, ha nincsenek azonnal megmosva, mindenféle színes, látható nyomokat hagynak az ajtókon, bútorokon, falakon. Nem beszélve az allergiára hajlamos gyerekekről, náluk meg aztán duplán gondoljuk át, megéri-e  nekünk a motorikája és művészi hajlama fejlesztése ilyen áron. Pedig, ha megnézzük a képeket, nehéz nem elcsábulni.

b13a3135ca45d51bf7f27f0f92ec6489.jpg

ebb0be8cfc49a84d6541191d76175a55.jpg

51ef78b124219bd6eb98429c43f8113b.jpg

1da3955c89a367a5ddda3909aa645834.jpg

Ha ezeken túltettük magunkat, akkor esetleg elodázhatjuk későbbre is a krétafal-projectünket. Iskolás gyerekek már a falat nem fogják összefirkálni, a rajzok mennyisége sem lesz annyi, mint a kicsiknél, esetleg náluk jól jöhet a krétafal az íróasztal közelében, hogy mindenféle emlékeztető feljegyzéseket tegyenek maguknak, vagy ha megunták, akkor kreatívan kiéljék magukat. Valahogy így:

362b4a72eb4ddff328fa365ee873f300.jpg

a3aab96749abd617345ee7b2c5b06c1c.jpg

 

d0cf6b10ac4b4083256b9adc0496c11e.jpg

Ha az előszobában akarjuk kihasználni a krétafalat, akkor nagyobb térre van szükség, de ha rendelkezésünkre áll, világos színnel kombinálva mindenképpen jól fog kinézni.

kretas_kep.jpg

A gyerekszobán kívül a konyha az a hely, ahol a krétafal megállja a helyét és nemcsak dekorációként szerepel, hanem komoly funkciója lehet. Vezethetjük rajta a család heti programját - különórákat, találkozókat, orvosi időpontokat, a bevásárlólistát, a házimunkák felosztását (különösen veszekedő testvéreknél), vagy csak simán üzenetet hagyhatunk egymásnak. A konyhát amúgy is gyakran takarítjuk, így a krétapor annyira nem fog zavarni.

0808dfb4775ad5c3d28ba438d59846a8.jpg

51b4db71886419671bdea628b457ac37.jpg

2659a3fb905210434b481dc7e59c0cb7.jpg

739a8e541e48578f3416bff5c57441a6.jpg

Személy szerint én a nappaliba vagy a hálóba a krétafalat nem vinném, de a haladóbb szelleműek merítsenek inspirációt az alábbi képekből. Azért nem rossz...

bfa988dfae11509c588c4b792f8b4428.jpg

90b1e7aeea975932a8cb6c09c2234ed8.jpg

6e03ef41931ea7674030da1b2d0211b1.jpg

Végül pedig, praktikusan, hogy is juttathatjuk magunkat egy ilyen krétafalhoz? Idáig, ahogy utánanéztem, két megoldással találkoztam. Az egyik a festék, a másik a fólia vagy tapéta, amit felragasztva elég gyorsan meg is kapjuk, amit szeretnénk.

83d6a6c45939aa8d9a0daaca0b7015b3.jpg

23b768b269366ff446ff9eb5c01995f5.jpg

 

 

 

 

 

Szobák kisfiúknak

Kisfiúknak is lehet álomszép gyerekszobát varázsolni, nemcsak kislányoknak jár a birodalom.

A babaszobában a fiúknál is megjelenik a baldachin (habár az apukák gondolom erősen tiltakoznak majd).

c49bd294c0f100e7dacbd319bdc1dcd9.jpg

Mondjuk azt én is nehezen tudom elképzelni, hogy egy fiú csak úgy szó nélkül belemenjen egy ilyen variációba, főleg, hogy ez a "baba" már nagy ágyban alszik. Valószínűleg a baldachint lányosnak fogja tartani és nem járunk sikerrel.

Ha viszont a baldachint indiánsátorral helyettesítjük, biztosak lehetünk benne, hogy mindenki - gyerek, apuka, nagyszülők és mi egyformán lelkesedni fogunk. Ami a színeket illeti, maradhatunk a halvány, nyugtatóaknál, de a merészebbek próbálkozhatnak karakteresebbekkel is.

5b29612e3a7661d0ff8a11c41a286188.jpg

 

67c9bd8c49e3d8c7275c1e33a5dd0575.jpg

20a4a13a8b416239aee92ebf9764f09f.jpg

Úgy, mint a kislányszobáknál, itt is érvényes, hogy a fiúszoba is legkésőbb a gyerek két éves koráig marad eredeti elképzeléseink szerint. A kétévesek ugyanis Villám McQueen-be, a háromévesek Spidermanbe, az ötévesek és nagyobbak Batmanba, Ironmanbe vagy a többi szuperhősbe szerelmesek, őket akarják viszontlátni a szobájuk falán és/vagy a textileken. Lehet próbálkozni eredeti megoldásokkal, elképzelhető, hogy meggyőzzük a gyerkőcöt.  Ilyesmikkel például:

8a0875364a19b70a0d9ba5dabfdc31ca.jpg

f44cca924e0fd5cb6cb39bb3ccbbb573.jpg

f436b841c7f7b45de3b1b0e5c7966f5f_1.jpg

http://pidaboo.blog.hu/2017/03/02/gyonyoru_kislanyszobak

Gyönyörű kislányszobák

Tíz év férfiuralom után a házban megszületett a lányom, ejött az idő, hogy kislányszobát rendezzek be neki. Sose voltam az a rózsaszín lelkű fajta, így most sem rózsaszín babaszobában gondolkodtam. De ahogy körülnézek az interneten, mostanában nem is ezt mutatják a trendek. Mindenfelé a lágy, pasztell színek dominálnak.5fd537e2d3ffae6485eeb67925b9f5d5.jpg

Ami feltűnt, az az, hogy majdnem minden cuki kislányszobában található baldachin, de nem az ágy fölött, hanem a plafonról lóg, hogy lehessen benne kuckózni. Vagy ha nem baldachin, akkor indiánsátor. Gyönyörű. Kísértést is érzek, hogy mi is tegyünk ilyet, de azért marad a józan ész. Ismerem magam annyira, hogy azt havonta mosni (sőt vasalni!) biztos nem fogom, egy hónap alatt pedig ennyi anyag rengeteg port beszív. Ennek azért mégse tenném ki a gyerekem, de azért egy kicsit lehet gyönyörködni bennük.

02cd2f7713f151387c42b8b0b580e11f_1.jpg

5aa56c2993cefff9ce34cfc1001dbc06.jpg

 

Ami még közös a babaszobákban, hogy a bútor teljes mértékben minimális. Egy gyereknek egy ágyikón kívül sok mindnere szüksége nincs is, mackómintás, aranyfogantyús bútorra semmiképp. Az egész szoba hangulatát a kiegészítők, a textilek, a fal színe adja meg, ezek pedig a legegyszerűbb bútorral mutatnak jól.

Viszont a fal! Azzal lehet játszani. Nagy felület, viszonylag kis befektetés, és máris álomszép lesz az a szoba.

7fbb822ae7fec9fc35e33f57d6573589.jpg

3b787c3c2ad8e7aa204539097fb697dc.jpg

Szerintem a a nők többségének egyik álma egy ilyen babaszoba berendezése. Egy gond van csak: sok idő nincs a szoba megálmodására. Addig kell cselekedni, amíg a baba pici, mert gyerekek gyorsan nőnek. Egy hároméves már simán megmondja, hogy neki ilyen vagy amolyan függöny vagy ágytakaró nem kell, mert nem tetszik. Ilyen csúnya szürke falat ő nem akar (habár gyönyörű azokkal az arany-fehér pöttyökkel). És azért a józan és keretein belül az gyerek nézetét is figyelembe kell venni, elvégre ő fogja használni. Aztán minél nagyobb az a gyerkőc, annál több színes, hangos műanyag borzalmat (bocs: csodás és nélkülözhetetleneket) kap ajándékba, És ezzel vége is a színek harmóniájának, a rendnek, a minimalizmusnak. Kénytelen lesz mindenki beszerezni tárolókat a játékoknak, de valahogy a játékok mindig egy-két lépéssel a tárolok előtt járnak. Tehát munkára fel, ha még élvezni is szeretnénk a megálmodott kislányszobát!

 

Mert a pokolba jutsz az anyáddal együtt!

 

Kevés toleránsabb embert ismerek, mint a barátnőmet. Teljesen laza, felőle aztán tényleg bárki azt tesz, amit akar, őt nemigen hozza ki semmi a sodrából.

Barátnőm nem vallásos, a gyereküket meg se keresztelték. Amikor a gyerek iskolába ment, mégis hittanra íratta be, két okból kifolyólag. Az egyik a széles látóköréből adódott - úgy gondolta, a biblia ismerete hozzátartozik az alapműveltséghez, a másik meg prózai - oda jártak a gyereke barátai, a gyerek is így akarta.

Aztán, mert ugye nemcsak a rossz példa ragadós, ez a nem vallásos családban felnövő gyerek (kis kilencévesről beszélek), elhatározta, hogy szeretne elsőáldozó lenni, éppúgy, mint a többi haver. Igaz, ezt kicsit megkésve döntötte el, de mégis, eldöntötte. Az anyuka, mint már említettem, szuper széles látókörű, elkezdte őt vasárnapi misékre hordani. Sőt, még a péntek délutáni foglalkozásra is elküldte egy rokon nagylánnyal (ahová mi szeptember óta nem jutottunk el). Hát ez volt a baj.

A foglalkozást vezető pap amikor meglátta, hogy a gyerek kevés misén vett részt, (értsd: kevés begyűjtött aláírást tudott felmutatni), bepipult, megijesztgette, hogy pokolra jut az anyjával egyetemben, mert hanyagolják a vasárnapi miséket, és ott fognak égni az idők végezetéig.

_84062776_hony.jpg

Hát könyörgök, micsoda ember az ilyen? Nem örülni kéne, hogy egy újabb kis lelket tudhat majd a katolikus egyház a magáénak? Ez az ember pap, aki elméletileg az emberek lelki támasza, aki vigaszt, tanácsot ad? Ezt tiszteljük? Akinek csak a rohadt aláírások a fontosak és az orránál tovább nem lát? Mert persze lehetne mondani, hogy a kisfiú is megmagyarázhatta volna a bizonyítványát, de azért ha elképzeljük a szitut, világos, hogy a gyerekeknek a pap kirohanásával szemben nemigen volt se esélye, se lehetősége, se bátorsága. Így csak bőgve hazament, rettegve, hogy anyukája és ő a pokolba kerülnek.

És akkor most mi, "rendesen" megkeresztelt, bégető tömeggel menetelő többiek, nyugodt lekiismerettel elmegyünk majd az elsőáldozásra, amin majd ez a kisfiú lehet, hogy nem vehet részt. És senki sem fog merni beszólni a papnak, hogy nézzen már kicsit magába, hogy ne csak a felszín alapján ítéljen. Mert mindenki a saját kisgyereke elsőáldozásán fog aggódni. Fuj.

 

 

 

 

Terhestornából is csak a legjobbat!

safe-pregnancy-exercises.jpg

Nagyon helyes módon, egyre több leendő anyuka tartja fontosnak a szülésre való felkészülést. Ha megkérdezzük a nagymamánkat, ő csak mosolyogva fogja a fejét csóválni, ő még felkészítés nélkül is tudott terhes lenni, és meg is tudta szülni a gyerekeit. De ezek a mai fiatalok! Terhestornára, kismamajógára, terhesúszásra járnak, és még ki bírja követni, mi mindenféle felkészítésre.

cviceni-pro-tehotne.jpg

Jó dolog is ez, mindenki kiválaszthatja azt, ami hozzá a legközelebb áll, ahol a legkomfortosabban érzi magát. Meg aztán ami anyagilag belefér, mert ott is van mindenféle, különben is, annyi mindenre kell a pénzt költeni terhesen. Vanak a vitaminok, a terhesruhák, az ember készülődik a babára, sok-sok mindent kell beszerezni. Aztán a leendő babának pedig majd mindenből a legjobbat akarja az ember adni. És ez így marad később is. Inkább saját magától vonja meg az új cipőt, felsőt, kabátot, mert a gyerek kinőtte az övét, és különben is, most épp akciós és cuki és olyan édes lesz benne...Szóval megadunk mindent. Mindenből a lehető legjobbat. Cipőből szupináltat, ruhából divatosat, csakis organikus gyapotból készültet, kajából természetesen bio minőséget.

De miért csak a szüléssel kezdődik ez a megszállottság? A szülés előtt, a terhességnél még miért nem ennyire körültekintő az anyuka? Miért a szimpátia a fő faktor a felkészítés kiválasztásában?

A terhestornánál a legfontosabb faktor a hozzáértés, a szakmai háttér. Okleveles terhestorna-oktatói tanfolyamot csak okleveles szülésznő végezhet el, és ez így egyben máris garancia a minőségre. Egy szülésznő tudni fogja, milyen gyakorlatot hányadik héttől megengedett/ajánlott végezni, mit tilos, de valószínűleg több mindenben tanácsot is tud adni. El tudja mondani, mi várja majd az ember lányát a szülőszobán, mire számítson a szülés után. Saját tapasztalatból tudom, ha felkészülten megy az ember szülni, tudja, mi vár rá, sokkal könnyebben fogja venni az akadályokat.

Ezek a mindenféle kismamajógák, úszások, szeánszok, anyák leszünk klubok ezt a szakmai hátteret nem adják meg. Tisztelet a kivételnek, de sok olyan kismamacsoport van, ahol valaki fellelkesül a saját terhességén, kicsit utánaolvas a dolgoknak és beindít egy hasonló kezdeményezést. Az lehet, hogy a többi terhesnél informáltabb, de azért ez még messze van az igazi szakmai ismeretektől, nem beszélve arról, hogy egy terhességnél olyan nagy a komplikáció esélye. Melyik tudatos anyuka mer bevállalni egy nem hozzáértő által vezetett tornaórát, legyen az bármilyen kíméletes?

Már a terhességnél törekedjünk a minőségre, és ne elégedjünk meg annyival, hogy járunk tornázni! Nézzünk alaposan utána, ki vezeti a tornát! Elvégre itt, ha rosszul sülnek el a dolgok, nem intézhetjük el egy vállvonogatással. Itt életről van szó. Már itt adjuk meg a gyerekünknek a legjobbat!

Kötelező olvasmányok és az élvezeti faktor

A múltkor elmeséltem, hogy számomra fontos, hogy olvasson a gyerekem, sőt, élvezze is. Így vannak ezzel a magyartanárok is, ők is ugyanezt akarják, habár számukra az élvezeti faktor annyira nem számít.

boy-not-reading.jpg

Igen, a kötelező olvasmányok következnek. A fiam még csak harmadikos, de már adtak nekünk egyet, amit egész komolyan kell feldolgozni. Azért a többes szám, mert egy ilyen komoly munkára szerintem egy alsó tagozatos kisgyerek segítség nélkül még nem képes (legalábbis az enyém biztos nem). Minimálisan a könyv olvasását be kellett ütemezni, hogy a deadline-ig győzze, és az egyes fejezetek után közösen átnéztünk minden fejezethez tartozó feladatlapot, nehogy kimaradjon valami, vagy az esetleges hibákat kijavítsuk. Röviden, megint a szülő is kapott leckét.

Az első kifogásom a kötelező jelleggel van. Ami muszáj, azt senki se fogja örömmel csinálni. Hiába ad a tanító néni tök jóindulatúan szuper könyvet, amit egyéként, mielőtt kötelező lett volna, már többször felolvastunk. Feladatlappal és deadline-nal erre a könyvre is haragudtunk. Pedig szegény könyv nem tehet semmiről.

Én ezt nem igazán értem. Mit akarunk elérni ebben az iskolarendszerben? Azt, hogy a gyerekek olvassanak, ráadásul önként és szívesen, vagy meg akarunk velük ismertetni bizonyos műveket? Mert ez két teljesen különböző dolog. Irodalomórán nyugodtan tanítsák meg velük részletesen a Pál utcai fiúkat, az Egri csillagokat és társaikat. Szerintem is fontos, hogy ismerjék ezeket a műveket. De azért nem történik tragédia, ha nem olvassák el az első betűtől az utolsóig. Ha elolvasnak belőlük elég JÓL MEGVÁLASZTOTT részletet, az akár a könyv olvasását is kiválthatja, mégis elmondhatják, hogy ismerik a művet. Elképzelhető, hogy az irodalomtanításban is elmondható, nemcsak a divatban, hogy a kevesebb néha több. A rengeteg felsorolt, felületesen megtanított író a gyerekek 90 százalékának felesleges. Bemagolják az órára és utána elfelejtik.  Akiket meg majd érdekel, azok úgyis utánanéznek, ha még marad rá erejük ebben az iskolarendszerben.

photoxpress_5998717.jpg

Ha meg azt szeretnénk elérni, hogy élvezzék az olvasást, akkor miért nem választhatják ki maguk, hogy mit olvassanak? Működhetne így is. Barátnőm fia csak azt a feladatot kapja, hogy olvasson valamit, aztán azt hozza el és mutassa be. Ha egy osztályban az összes gyerek elolvas valamit és elmesélik egymásnak, akkor valószínű, hogy másoknak is megtetszik a bemutatott történet. És erre a magyaróra elég jó platform, ugyanis nem hiszem, hogy az olvasó gyerekek egyébként a nagyszünetben könyves élményeikkel dicsekednek (mivel már úgyis utálnak olvasni, mert a kötelezőket rágják.)

Nem azt mondom ezzel, hogy ne olvassanak Pál utcai fiúkat. Olvassák el azt is, de akkor ne csak úgy vágják hozzájuk feladatként, hanem dolgozzanak vele közösen. Annak idején, amikor én voltam ötödikes, nekünk minden péntekre el kellett olvasni egy fejezetet belőle, és a pénteki magyaróra részeként közösen megbeszéltük. Így szinte mindenki elolvasta, mert a tempó győzhető volt és ciki volt, ha valaki nem tudott hozzászólni. Lehetne így is.

A gyerek szeretni fog olvasni, ha akarja, ha nem

 

Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Még gyerekem se volt, én már eldöntöttem, ha lesz, ő is fog szeretni olvasni. Aztán megszületett az első, és elkezdődött a project. Fiam másfél éves korától minden este esti mesét kap, és míg csak egyetlen gyerek volt, addig még délutánra is kiutaltam egy kis könyvlapozgatást, mondókázást, ilyesmit. A mesék, könyvek szeretetét így sikerült is elérni, egész kis koruktól a gyerekek örömmel járnak könyvesboltba, és a leghatékonyabb fenyegetés nálunk, ha valamelyik gyerek rosszalkodik, így szól: "Nem lesz esti mese!" Eredménye is hamar volt a dolognak, kétéves korára a két fiú mondatokban beszélt, és, már amennyire ilyen kicsiknél ilyet lehet mondani, választékosan is.3e80186712eeb73c160ccff9b8ad1817.jpg

Aztán jött a következő lépcsőfok: az önálló olvasás. Hát ez már nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy nagy naivan elképzeltem. Mert ugye minden okos és "hozzáértő" azt mondja, ha a gyereknek felolvasnak, ha látja a szüleit olvasni, előbb-utóbb ő is olvasni fog. Ez pontosan így is volt ovis koráig, míg olvasni nem tudott. Addig sokat ült a kedvenc könyvei fölött és "olvasott". Aztán elsős lett, és elkezdte utálni az olvasást. Kellett gyakorolni, sokszor kijavítani a félreolvasásokat, és magától soha, de soha nem ült könyv mellé olvasási céllal.

De én nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja, ha valamit a fejébe vesz. A gyerek szeretni fog olvasni, ha akarja, ha nem. És nem adtam fel. Első lépésben gyakoroltunk. Elég sokat, mert sokat félreolvasott. Felcserélt betúket, szótagokat, volt itt minden. Segítségül hívtuk a Gőgös Gúnárt, az Olvasólétrát, a Tökmagokat Afrikában, amit el tudtam érni. Akkor is utálta és nyafogott. Közben persze minden este áhítattal várta a mesét, ami már nem is mese volt, hanem regények, ment a Rumini, a Gézengúz nagyi, A Négyszögletű Kerek Erdő és társaik. Valahogy úgy nézett ki az egész, hogy amit ő élvezettel hallgatott, az már a tízévesek kategóriája volt, de olvasásnál maradtunk az oviszinten. Ezt kellett valahogy összehozni.

Mint már említettem, nem adom fel könnyen, ha nagyon akarok valamit. Harmadikos korára sikerült is. Sikerült megtalálni a megfelelő könyvet (könyveket). Azóta Nógrádi Gábor a kedvenc szerzőnk, lelkes vásárlóivá váltunk. A Gyerekrablás a Palánk utcában megtörte a jeget. Karácsony óta elolvasott a gyerek 3 regényt, ami, ha azt vesszük, hogy fiú, szép eredmény. (Most veregetem a vállam.) dd403df425100c9a8abf0dc295c6c01a.jpg